Loading...

Tapasztalt fiatalság avagy a korai tudás – Interjú Szücsivel

Szücsi rasztajavitas.hu

Az alábbiakban egy interjút olvashattok Szűcs Györggyel, ismertebb nevén Szücsivel, a Rasztajavitas.hu Raszta Mesterével. Az Ő szüleménye az online világban immáron jól ismert Tippek és Tanácsok honlap is, mely sok száz rasztának nyújtott már segítséget a dreadlockjában, annak témájában felmerülő kérdéseivel kapcsolatban.

Nem kell az előítéletektől félni.

R: Hogy jött számodra ez a raszta hajviselet dolog?

Sz: Nem tartom magam a végletek emberének, viszont egyedtörténetem azt sugallja, az volnék. Egészen 16 éves koromig a leghosszabb hajméretem 1 cm volt. Majd nagy metálos révén úgy döntöttem hosszú hajat akarok, hogy rázhassam én is, mint a nagy stráRock. Ez odáig nyúlt, hogy kinőttem ezen zenei irányzatból, viszont a sok dreadlock metál (SoulFly, P.O.D, Ill Nino, stb. ) és Lenny Kravitz hatására úgy gondoltam vagányabb leszek rastaként, mint egyszerű hosszúhajúként.
Legjobb barátom Nt (ejtsd: NagyTé) pedig már pár éve raszta hajat hordott, így hát érettségi után egy héttel segített be rasztásodni. Azóta pedig folyamatosan dreadlock vagyok, méghozzá 2017-ig már több mint 60 cm-t kellett vágni a hajamból, hogy „élni tudjak” vele. Már megint egy véglet, hihetetlen vagyok.

R: Mások hajával hogyan és mikor kezdtél el foglalkozni?

Sz: Éppen hogy egyetemre kerültem Szegedre, és az első bulikban elkaptak páran. Úgy voltak vele, hogyha nekem ilyen hajam van, akkor nekik is biztosan tudok ilyet csinálni. Bár már 2 éve rendszeresen javítottam magamnak a saját hajam – heti 3 óra volt az átlagom az edzőm szerint. (Nevetés.) Hatalmas tévedés volt hogy tudok is csinálni! Életem első raszta készítése több mint 3 napon át, 36 órán át ment. Csak remélni tudom, hogy soha nem nyer napvilágot annak a munkának a fotója. Ha valakinek megvannak a felvételek, fizetek érte, hogy eltűntesse! (Nevetés.)

R: Jók az ismereteim, miszerint már külföldön is munkálkodsz?

Sz: Igen, 2016 óta vannak úgy külföldi ügyfeleim is, hogy nem csak hozzám jönnek Magyarországra, hanem én is látogatást teszek náluk. Pár hónapra ki költöztem Edinburgh-ba, Skóciába (Egyesült Királyság). Ott pedig volt szerencsém rengeteg nemzet hajával foglalatoskodni. Hatalmas meglepetésemre ott a pénz megléte ellenére is kevesebb volt az ügyfelem, mint itthon. Mivel ott nem annyira igényesek a hajukra a dreadlockok, illetve a horgolást sem ismerik túlságosan. Így nem vágynak a „horgolódásra”.

Itt megjegyezném, hogy egyik Skóciai albérletemben éppen rasztáztam, amikor a házunk előtt forgatták a Trainspotting 2-t. És kit rasztáztam? Hát az indiai származású pultos lányt, akit a Trainspotting 1 híres wc-s jelenetének bárjában dolgozik. Voltam én is abban a bárban, hát azóta egy kicsit máshogy néz ki (modern és felújított). Amúgy sem annyira rajongok ezért a filmért a témája és a depressziós hangulata miatt, viszont a borús, esős hideghez és ahhoz a házhoz tényleg hasonlít az a film hangulata.

trainspotting 2 edinburgh salamander street

R: Jövőbeni terveid a raszta világában?

Sz: Gyártom a rasztákat és szépen tartom őket, hogy minél többen rasztát hordjanak és minél többen minél tovább raszták is maradjanak. Jó, ez volt a reklám szöveg! (Nevetés.)
Valójában az ország történetének tudomásom szerint első raszta hajról szóló könyvén dolgozom. A baj nem az ihlettel vagy az akarással van, hanem a leterheltségen, mivel számomra bármennyi időt is visz el a raszta mesterség, másod állásnak nevezem ezt. 2017 telen viszont kiadásra kerül ez az iromány, melyet nem csak a hajról, hanem a dreadlock emberekről is szánok írni.  A kiadó már megoldott az ötlet megszületése óta (köszönöm egyetemi ismeretség).

R: És hogy állsz a raszta kultúrával, rasztafarizmussal?

Sz: Sokakat meg szoktam lepni ezzel, de én soha nem voltam a rastafarizmus oldalán, egy percig sem szerettem a reggae zenét. Elég erős a véleményem erről a 30-40 évvel ezelőtti zenei és élet stílus ráerőszakolásáról egy hazai hajviseletre. Viszont ezt itt nem is fejteném ki, órákig tudnék beszélni a történelmi ellentmondásokról és vallástudományi elemzéséről a rastafarizmusnak. tehát ezt inkább egy hsoszabb témát elbíró beszélgetésben fejteném ki.  Utána néztem mi az, amit rám próbál a hétköznapi ember erőltetni, hogy tudjam igaz-e rám. De nagyon távol áll tőlem ez a dolog. A pozitív életfelfogás ami ezt a kört övezi, viszont más világnézeti irányzatra való hasonlósága miatt kifejezetten szimpatikus számomra.

R: Üzeneted a még nem rasztáknak?

Sz: Pont az előző kérdés függvényében bíztatom őket, hogy nem kell Jamaika színűvé válni, nem kell zenei stílust váltaniuk. Ez csak egy hajviselet, mely mégis közösségbe teszi őket. Nem kell félni, hogy kipróbáljuk a rastát! Mi történik, ha nem tetszik? Levágjuk / levetjük, mint egy már nem kedvelt ruhadarabot. Nem kell tehát 1-3-5-10 éveket ezen tanakodni. Múlik felettünk az idő, éljünk és ne pedig túlgondoljuk azt, amiről amúgy sincs ismeretünk.
Tehát mindenkinek ajánlom, akit érdekel ez a hajviselet, hogy tegye magáévá, próbálja ki! Az élet élvezetes oldala a megtapasztalás!

R: Üzeneted a már rasztáknak?

Sz: Ne törődjetek továbbra se mások véleményével. Bár a közvélemény egyre pozitívabban vélekedik rólunk, nem vagyunk már számunkra a „megbízhatatlan drogos” személy. Azért lehetnek még rosszallónk, és nem jó, ha meghallgatjuk azokat, amiket beszólnak nekünk. Legyetek büszkék a hajatokra, sokan nem képesek ezzel mozogni az életben.
Én mindenképpen büszke vagyok rátok, akár 2 hétig, akár 20 évig vagytok dreadlockok!

csatlakozz Facebookon a rasta.hu-huz
Facebook Comments