Nagyon röviden mondhatnám azt, hogy Kérlek, ne csináld ezt magaddal! Hidd el, csak a baj van ezzel a két módszerrel. Hogy miért is?
A raszta haj ugyebár összekócolt hajszálak, és azok fix helyen tartása. Mert ha nem marad fix helyen, akkor elkezdenek a tincsek kilazulni, hurkok keletkeznek rajtuk, vagy akár ki is bomlanak. Tehát a raszta lényege, hogy összeálljon,és úgy mind örökre tegye azt.
A tupírozás a dreadlock készítő eszköz használatból a leggyengébb módszer. Nem azért gyenge természetesen, mert nincs erőnk kifejteni nagyobb hatást. Hanem nem kócolja annyira össze a hajszálakat, hogy azok véglegesen össze szoruljanak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a rasta tincs a tupírozás esetében csak egy összegyűrt póló, míg a raszta horgolás következtében egy összecsomózott póló. Vajon melyik egyenesedik ki könnyebben?
A sodorgatás annyit ér, mintha betont szeretnénk tenyér dörzsöléssel felszedni. Az idő mindent legyőz, azaz elképzelhető a dolog. De több hónap sodorgatás helyett 30 perc horgolás, és úgy néz ki a tincs, mint egy 6 éves (tökéletesen filces) raszta tincs. Abba bele gondoltál már, hogy annyi össz órányi raszta sodorgatással mennyi tenyér izzadtságot, zsírt és koszt dolgozhatsz bele a dreadlockba? Én elgondolkoznék ezen, ha hosszú távon gondolkozok a raszta hajban.
Tehát, ha szép dreadlockot szeretnél van erre megoldás.
Az alábbi videóban is elmondja a kedves hölgy, hogy nincsen két egyforma méretű dreadlockja sem. Illetve hogy napokig/hetekig szenved egy-egy tincs összeállításával. Ehhez képest horgolásnál többtíz perc egy tincs összeállítása, és egyforma méretűek lesznek a tincsek. Amennyiben pedig különböző méretű tincseket szeretne valaki tudatosan, azt pontosan az előző mondatrész utolsó szava jól leírja, tudatosan készíthetünk, előre megszabott elrendezésben, vastagságban, arányban.
Tehát összességében elmondhatjuk, hogy a tupírozás magában nem kielégítő módszer a szép és tartós rasztához, a sodorgatás pedig egyenesen káros rá nézve.
